Emlékezünk Maggie Estep-re

[vendégfordító: Ivanics Gergő] 

Írnom kellene, de ehelyett a bloghoz fordulok, ugyanis nemrég értesültem róla, hogy Maggie Estep elhunyt. Szívroham vitte el. 50 esztendős volt.

Ismertem Maggie-t, mint költő, író és előadó már évek óta, hiszen a csodálatos Kelly Sue De Connick neki dolgozott, Kelly Sue régóta a barátom volt és mindig azt mondogatta, hogy biztosan kedvelném Maggie-t, ahogyan ő is engem;

De semmi nem történt egészen eddig az évig, mikor is ellátogattam Hudson-be, New York északi részén, és Maggie-vel találkoznunk kellett. (Azt hiszem szerette volna látni Lolát a kutyámat, jobban, mint engem. Első alkalommal hozott Lolának egy kutyakekszet. ) Kelly Sue-nak igaza volt – tényleg nagyon, nagyon megkedveltük egymást.

Máris régi barátok lettünk attól a pillanattól kezdve, hogy találkoztunk. Az egyik dolog amit nagyon vártam abban, hogy a világ azon részére lépjek, az az volt, hogy rendesen megismerjem Maggie-t. A blogján szeptemberben, az éjszakán, amikor végre sikerült beszélnünk, azt mondta,

Miután megtudtam, hogy Neil Gaiman összeházasodott a ragyogó, karakteres Amanda Palmerrel, Végre (miután Kelly Sue ösztönzött 20 éven át) elolvastam néhányat Neil könyvei közül.

Neil vérzik. Amivel azt kell mondjam, kedvemre való író. Ezen kívül rájöttem, hogy kedvemre való ember is.

Az a fajta személy, akiről úgy érzed ismerted az idők kezdete óta – és reméled hogy az idők végéig is fogod.

És pontosan így éreztem én is. Csak arra nem számítottam, hogy a vége ilyen hamar eljön.

...

Még nem említettem, hogy Március 9-én San Jose-ban leszek, Californiában a Cinequest Film Fesztiválon.

A Maverick Spirit díjat fogják átadni nekem, és megbeszélések, kérdezgetések lesznek, meglehet, hogy én is olvasni fogok valamit. 90 perces lesz 9-én délután a San Jose-i színházban, és itt olvashattok róla bővebben, a jegyekről infó itt van.

Igen. Most már említettem. Ha Bay környékén jártok vagy mentek a Cinequest-re, akkor ott találkozunk...

Miért kéne megnézned a TÉLI MESÉT és más mély gondolatok

Tegnap este elmentem megnézni a TÉLI MESÉT, a Mark Helprin nagyszerű regényéből készült filmet, amit Akiva Goldsman írt és rendezett.

 

Először is: nagyon, nagyon élveztem. Akiva fogta ezt a hatalmas és terjedelmes regényt, ami száz évet fog át, és kivette belőle azokat a részeket, amik ahhoz kellenek, hogy elmondhassa a történetet, amit el kell mondania. Szükségszerűen egyszerűsített rajta. Ez egy fantasy film démonokkal és angyalokkal és repülő lóval: van benne egy nemes betörő, egy gyönyörű, haldokló zongorista, egy nagyon rémisztő Russel Crowe, Will Smith ellopja a show-t, mint Lucifer, és New York, New York mindenek felett.

 

Másodszor, láttam egy-két előzetest, mielőtt elmentem megnézni. És az előzetes, nos, az előzetes félrevezető. Azt mondja neked, hogy ez egy szerelmi történet és nem az. Nem igazán egy szerelmes film, csak kis részben szól két vonzó ember szerelméről, akik csókolózni akarnak, bár talán ez egy Szerelmi történet (nagy Sz-el a Szerelemről, és arról hogy kit és mit szeretünk, és miért, és mit jelent meghalni azért, amit szeretünk.)

 

Ha szereted a fantasy-t, vagy New York-ot, vagy a mágikus realizmust, meg kell nézned. Tényleg látnod kell. (És el kell olvasnod a könyvet. És John Crowley regényét is a Little, Big-et, amit ugyanakkor adtak ki.) A közönség imádta.

 

Az egyetlen észrevételem, és panaszom a következő…

 

Van ez a dolog Hollywood-ban, amikor adsz nekik egy forgatókönyvet, amiben varázslat van, és az emberek a stúdióban, akik elolvassák, azt mondják: „Nem egészen értjük… eltudnád mondani a szabályokat? Mik itt a szabályok? A varázslatnak kell lennie szabályainak”. És néha, amikor ezt mondják nekem, elmagyarázom nekik, hogy igen, biztosan vannak szabályai, mint ahogyan az életnek is vannak, de nem kaptam szabálykönyvet, amikor megszülettem, próbálom őket kitalálni, ahogy haladok előre. És biztos vagyok benne, hogy a varázslat esetében is ez a helyzet. És néha elmagyarázom, hogy igen, a varázslatnak vannak szabályai, és ha figyelmesen elolvassák még egyszer, rá fognak jönni mik azok. És néha csak sóhajtok, és azt mondom, IGEN EZEK A SZABÁLYOK, EGYÁLATLÁN NEM FIGYELTÉL és akkor mindenki nagyon boldog.

 

És vannak olyan helyek a filmben – vagy azért mert megkérték rá, vagy azért mert ez volt a feladata – ahol Akiva elmagyarázza a varázslat szabályait. És én bíztam benne, és bíztam a filmben, és jobban szerettem volna, ha én magam jöhetek rá a szabályokra.

 

Tessék. Egy igazi film – a leginkább Terry Gilliam A halászkirály legendája című filmjére emlékeztet.

 

 

...

Ami egy másik filmre emlékeztet. Nem hiszem, hogy blogoltam volna róla (bár a Twitteren írtam róla, még a boldog twitterezős időkben). Ez egy dokumentumfilm, amit Teller (a Penn és Teller-ből) rendezett, és egy férfiról szól, aki azt gondolja, hogy rájött arra az optikai törvényre, amit Vermeer használt a festményein, és neki áll reprodukálni a képeket.

 

Ez nem egy száraz dokumentumfilm a művészetről. Ez egy csodálatos, kihívásokkal teli, vicces film arról, hogy milyen embernek lenni. Itt egy link a weboldalról, ahol megtudhatod, hol nézheted meg. MENJ ÉS NÉZD MEG. Később még megköszönöd.

...

Néhány évvel ezelőtt P. Craig Russel és még pár kitűnő művész képregénykörökből, nekilátott két adaptációnak a TEMETŐK KÖNYVÉ-ből. És ez idén fog megjelenni. Az első július 29.-én, a második szeptember 30.-án. Minden művész egy-egy fejezetet kapott.

 

Itt van néhány oldal a második fejezetből…

Az első rész alkotói:

Kevin Nowlan

P. Craig Russell

Tony Harris

Scott Hampton

Galen Showman

Jill Thompson

Stephen B. Scott

 

A második rész alkotói:

David Lafuente

Scott Hampton

P. Craig Russell

Kevin Nowlan

Galen Showman

Kapható lesz a könyvesboltokban, és remélem, a közeletekben lévő képregény boltokban is. Két elképesztően gyönyörű könyv.

...

A BBC-n láttam, hogy a Penguin India beleegyezett, hogy visszahívják és bezúzzák Wendy Doniger The Hindus: An Alternative History című könyvének összes példányát. http://www.bbc.co.uk/news/world-asia-india-26133291 ( Itt van a New York Times ajánlója a könyvről, amikor megjelent: http://www.nytimes.com/2009/04/26/books/review/Mishra-t.html). Szomorú látni, amikor egy szerző nem védi meg a saját könyvét.

A megoldás, ha nem tetszik egy könyv, az, hogy elmagyarázod, miért nem tetszik, rámutatsz a hibáira, megírod a saját könyved. És nem az, hogy bezúzatod a könyvet, mert sértő rád nézve. Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy rossz. Főleg, akkor, ha úgy gondolod, hogy rossz.

(És megjegyezném, hogy a könyv jelenleg az Amazon listáján tör utat magának. Ami valószínűleg, nem az az eredmény, amit a könyv betiltásával el akartak érni. Ezt úgy hívják, hogy Streisand-hatás (Neil a jelenség Wikipedia oldalát linkelte be, én kicseréltem a magyar leírással. Lettie).

Hírek az Amerikai istenek tévésorozatról – és egyebek…

Ez érdekes volt. Pénteken felvettem, és feltöltöttem a Green Eggs and Ham-et. Valójában már január elején felvettem. Kellemes volt és elegáns, egy tölgyfaborítású könyvtárban csináltam a felvételt Cambridge-ben, kandalló tűzzel a háttérben. Viszonylag normálisan voltam felöltözve, és elég kávét is ittam előtte. A videó egyetlen problémája az volt, ahogy azt észrevettük pénteken, hogy a felvétel teljesen néma volt. És nézni valakit, amint talán a Green Eggs and Ham-et olvassa, de ami akár lehet egy telefonkönyv is, vagy az ahogy bálna hangokat utánzok, nem túl jó ötlet. Szóval, amikor megtudtam, hogy a Worldbuilders elérte a fél millió dolláros licitet, elmentem kocogni, lezuhanyoztam, felvettem magamat, ahogy felolvasom a könyvet, feltöltöttem és meg is feledkeztem róla.

Mostanra elérte a 351 000 megtekintést, és sokan meg is osztották, és ahogy megnéztem néhány kommentet arra gyanakszom, hogy kevesebb megjegyzést kaptam volna arról, hogy úgy nézek ki, mint egy hajléktalan, ha az eredeti, hang nélküli verziót használjuk. De ah, az egész lényege annak, hogy elrejtőzöm és írok az az, (legalább is a számomra), hogy kócos szakállat növesztek és fogalmam sincs arról, hogy a ház melyik pontjén található a fésű. Fogalmam sincs, hogy mikor hallgattam meg utoljára a híreket, de amíg akad szó, amit leírhatnék, addig jól van ez így.

A kedvenc kommentem a videóhoz, az Entertaintment Weekly-től érkezett:

Nem kívánod, hogy bárcsak Neil Gaiman lenne a dilis nagybácsid? Becsempészne a cirkuszba, és megfoghatnád a Legnagyobb Amazóniai Óriáskígyót, Ami Valaha Élt (és akit Lucille-nak hívnak). Segítene békákat tenni a nővéred fürdőkádjába. Megtartané a titkaidat, mint például hogy véletlenül elástad apád kedvenc óráját a parkban. Egyetértene azzal, hogy a kalózok kincse csakis eltemetve jó. Hogy segítsen elképzelni, hogy Gaiman a kedvenc nagybácsid, nézd meg, ahogy Dr Seuss Green Eggs and Ham című könyvét olvassa.

Nézzük: jöjjenek a hírek, amiket a címben említettem. Az AMERIKAI ISTENEK-ből tévésorozatot készít a FreemantleMedia. Arról, hogy hol kerül majd adásba, hogy ki lesz benne vagy, hogy ki fogja írni még semmit nem lehet tudni. De úgy néz ki, hogy már előbbre tartanak az előkészületekben, mint anno az HBO, szóval boldog vagyok.

 

(Néhány ember kérdezett ennek a hátteréről: az HBO-nak volt lehetősége néhány évig, hogy sorozatot készítsen az Amerikai istenek-ből. Elkészült három különböző pilot forgatókönyv (amikor egy sorozatot elkezdnek megcsinálni, először készül egy pilot epizód, ami alapján azok, akik ezekről a dolgokról döntenek, eldöntik, hogy lehet-e folytatása, vagy nem. Lettie). Az HBO-nak limitált számú programlehetősége van, és egy idő után átpasszolta a Cinemax-nak, ami szintén az HBO-hoz tartozik, és ahol eldöntötték végül, hogy nem akarják megcsinálni. A szerződés pedig lejárt, ami sajnos azt is jelentette, hogy nem dolgozhatunk Tom Hanks produkciós cégével, a Playtone-al, mert ők kizásólag az HBO-val dolgoznak. Stefanie Berk azonban, aki a Playtone egyik legkitűnőbb embere, nemrégiben átköltözött a Freemantle-höz, és ugyanolyan határozottt volt az Amerikai istenekkel kapcsolatban, mint a Playtone-nál. Én pedig le vagyok nyűgözve, ettől a határozottságtól.)

 

Más tévés hírek is megvalósulni látszanak ma, bár ezzel kapcsolatban nem tudlak titeket sehova sem irányítani, szóval hinnetek kell nekem: az Anansi fiúk-ból a RED fog minisorozatot csinálni a BBC-nek.

 

Igen, mindkét dolog nagy izgalommal tölt el. A Freemantle-é a nehezebb feladat, hogy az Amerikai istenek-ből valami nagyobbat csináljanak, mint a könyv.

 

A RED-nek csak egy abszolút briliáns, hiteles verziót kell csinálnia az Anansi fiúk-ból.

…

A Pittsburgh-i egyetemen július 25.-e és augusztus 3.-a között tartanak egy workshop-ot a fiatal íroknak (14-19 éveseknek). Ez egy adománygyűjtő hét lesz, ösztöndíjra gyűjtenek azoknak, akiknek egyébként nem jutna. Ha adományozol, kapsz egy PDF-et Alpha Alumni történetével. Ez nagyszerű, mert… Bővebben itt olvashatsz róla: http://alpha.spellcaster.org/. 

 

Len Peralta-nak már csak pár napja van, hogy pénzt gyűjtsön a második csomag Geek A Week kártyákra a Kickstarter-en. Nyilvánvalóan te is szeretnél belőle. És nyilvánvalóan reméled, hogy eléri a 60 000 dolláros célt, mert akkor újra nyomtathatja az első csomag kártyát is, amiben van egy kártya, amin én vagyok, és játszhatsz Geek a Week kártyajátékot. 

 

És ha már a Kickstarter-nél tartunk, találkoztam Kat Robichaud-el az első EGY ESTE NEIL-EL ÉS AMANDA-VAL esten a New York-ban a Town Hall-ban, és csodálatos volt. Igazán vicces és aranyos, és remek hangja van. És emellett még hatalmas Doctor Who rajongó is. (Itt van, ahogy Kat és Amanda a Delilah-t éneklik.)  

Kat is gyűjt a Kickstarter-ön a bemutatkozó albumára: https://www.kickstarter.com/projects/katrobichaud/kat-robichauds-debut-album


...

A TÜKÖR ÉS FÜST Dave McKean által illusztrált változata ma ment a nyomdába. A képek mind vörösek és feketék – itt a rajz, amit a 'Shoggoth Különleges'-hez készített.

 

És az amelyiket 'Az ajándék'-hoz.

 

A Subterranean Press szerint, már régóta nem rendelhető, DE úgy gondolják, lesz még belőle 20 példány, ami megrendelhettek: http://subterraneanpress.com/news/neil_gaimans_smoke_and_mirrors_at_the_printer

 

Ezt üzenik: „Egyelőre még nem rendelhető, de tartsd rajta a szemed, hogy tudd, mikortól szállítjuk.

 

A könyv, amiből több lesz, mint 20 példány, pedig a Violent Cases új keményborítós változata, ami az első közös könyvünk Dave-el. Csodálatos munkát végzett, mint felnőtt és tapasztalt művész, alapvetően újragondolta a művészi koncepciót, hogy hasonlóan nézzen ki, mint az eredeti, 28 évvel ezelőtt készült verzió.

Ez is új anyag – portré rólunk, amit Dave a színházi adaptációhoz készített:

 (Valószínűleg bocsánatot kéne kérnem a frizurám miatt.)

A Violent Cases az első képregényalbumunk (graphic novel: „rajzolt regény”, az átlagos képregényeknél összetettebb és hosszabb történet. Lettie) volt. Valamilyen szinten az Óceán az út végén-re hasonlít – egy felnőtteknek szóló történet egy gyermek főszereplővel, emlékekről, tehetetlenségről és az identitásról. Benne van Al Capone csontkovácsa, a tilalom alatt lévő Chicago és vannak benne partik. És mint az Óceán az út végén-ben, a legkellemetlenebb részei igazak (és Neil deGrasse Tyson elmegyarázta nekem az egyik legkellemetlenebb dolog tudományát tavaly, a Connecticut Forum szünete alatt).

Eléhető itt - http://bit.ly/ViolentCases - vagy itt indiebound, vagy a helyi képregény üzletben.

 

...

Szeretem ezt a videót. Ez egy vizuális bemutatója különböző interjúkból, és az a lényege, hogy Amerikai különböző részein, különböző dolgokat mondanak. Emlékszem, amikor először hallottam, hogy valaki azt mondja arra, amikor esik az eső és süt a nap, hogy az Ördög veri a feleségét…