Ilyen magasnak kell lenned, hogy felülhess

Annyi minden történik. A turné gépezet elkezdett csikorogni és zümmögni, és amennyire tudtam, becsomagoltam az életem egy kerekes bőröndbe és egy hátizsákba. Felkapaszkodtam a vonatra, és nem leszek itthon egy hónapig és két napig, a turné augusztus végéig tart. Repülőkön leszek, és turnébuszokon, és hotelszobákban. Július végén újra találkozom Amandával, együtt leszünk 8 napot a San Diego Comic Con és a kanadai aláíró körút között. Aztán szeptember végén megint együtt töltünk néhány napot, miután hazajön Ausztráliából és mielőtt még mindketten különböző irányokba megyünk tovább.

Megpróbálom majd a blogomat arra használni, hogy tájékoztassalak, mi történik éppen.

Az Óceán az út végén egy hét múlva jön ki, és idegesebb vagyok miatta, mint bármelyik korábbi könyvem miatt.
A Guardian most tette ki a prológust: http://www.guardian.co.uk/books/2013/jun/10/extract-ocean-end-lane-neil-gaiman

Annyi cikk, és interjú és ajánlás. Nem várható el, hogy mindet elolvasd. Még tőlem sem várható el, hogy mindet elolvassam.

A legjobban az olyan könyvajánlókat szeretem, mint ezt itt a PopMatters-től, ami semmit nem mond arról, hogy miről szól a könyv, viszont annál többet arról, milyen érzés olvasni: http://www.popmatters.com/pm/review/172252-the-ocean-at-the-end-of-the-lane-by-neil-gaiman/

Egyszerűen megmondva, az Óceán az út végén, Gaiman legjobban megírt könyve. A könyv lírai, látszik rajta a mesterségbeli tudás, az összpontosítás és nagyon mélyre ás a gyermekkorban és az emlékekben. Ezen kívül elég rémisztő - mintha Truman Capote (Amerikai író, többek között az Álom luxuskivitelben írója. Lettie) történeteit Stephen King mondaná el.

A Den of Geek ajánlója: http://www.denofgeek.com/books-comics/neil-gaiman/25898/neil-gaimans-the-ocean-at-the-end-of-the-lane-review

A Coraline-hoz és A temetők könyvéhez hasonlóan, felmerül a kérdés, hogy gyerekeknek való ez a könyv? Mindenesetre nem gyermekkönyvként került forgalomba. Olvasva a könyv néhány rémálomszerű jelenetét, és tekintve a cselekményben megjelenő családon belüli erőszakot, ami megakad a regény torkán, mint egy ezüst shiling, (az érmék visszatérő elemek Gaiman-nél) könnyű rájönnünk, hogy miért.

Ha a könyv nem csak felnőtteknek szól, és nem is igazán gyerekeknek, kell lennie egy rugalmas korú csoportnak, akiknek íródott. Talán buta dolog ilyet mondani egy könyvről, de az Óceán az út végén az olvasóknak íródott. Olyan embereknek, akiknek a könyv érzéstelenítő, társ és oktató. Ha te ilyen vagy, bele akarsz majd gázolni, ellepi majd a bokádat, a térdedet és a válladat, amíg végül teljesen elmerülsz benne.

Ez egy interjú velem, a könyvről, Joe Hill-el. Ha nem akarod elspoilerezni a történetet, jelöld meg, és gyere vissza akkor, ha már elolvastad a könyvet. A végén megosztok egy palacsinta receptet is: http://www.omnivoracious.com/2013/06/uncharted-waters-joe-hill-explores-neil-gaimans-the-ocean-at-the-end-of-the-lane.html

Szóval, itt van Az óceán az út végén – egy ellenállhatatlan alkotás a képzeletről, egy csendesen pusztító remekmű, és Gaiman legszemélyesebb regénye. Lehetőségem nyílt rá, hogy beszélgessek vele róla. Jöjjön néhány dolog, amiről beszéltünk:

Egy kedves interjú Tim Martin-al a Telegraph-ban: http://www.telegraph.co.uk/culture/books/10091579/Neil-Gaiman-I-wanted-to-write-my-wife-a-story.html

     

És egy interjú, ami inkább az egész évemről szól, mint a könyvről, az Independent-ben, David Barnett-el: http://www.independent.co.uk/arts-entertainment/books/features/neil-gaiman-interview-the-year-of-living-crazily-8650672.html

Nagyon felnőtt témák jelennek meg a könyvben, amik nyilvánvalóak az olvasóknak, viszont túlnőnek a főszereplőn. A gyerekek körében népszerű szerzőként vajon aggódott-e, hogy a fiatalabb korosztály is el akarja majd olvasni a könyvet?

„Ez nem egy gyerekkönyv, de néhány fiatalabb olvasó talán azt gondolja, kész rá. Ezért kezdtem a könyvet néhány igazán száraz fejezettel. Ez olyan, hogy ’ha eljutottál eddig, akkor talán kész vagy a többire is’.” Mosolyog és magasra tartja a kezét tenyérrel lefelé. „Ilyen magasnak kell lenned, hogy felülhess.” 

Rendben. Vissza a munkához. Vissza a valóságba.

 

Arról, hogy ki legyen a Doktor

Kérdés: Mit szólnál ahhoz, ha Sir Ian Mckellen lenne a 12. Doktor? És ha már itt tartunk, mit gondolsz, ki lenne a legjobb választás a szerepre?

Azt gondolom, hogy ha öt évvel ezelőtt megkérdezted volna, ki legyen a 11. Doktor, nem lett volna a listámon Matt Smith, mert nem ismertem őt, és nem tudtam mire képes. És ha megkérdezted volna, ki játszhatná el Sherlock Holmes-t a modern feldolgozásban, nem mondtam volna, hogy Benedict Cumberbatch, mert őt sem ismertem.

Igazából szeretem, ha a Doktort játszó színész viszonylag ismeretlen, vagy olyan, akinek még nincs a háta mögött olyan nagy szerep, ami híressé tette volna. Egy olyan sztár, mint Sir Ian, amikor játszik, az összes eddigi szerepét magával hozza. Amikor John Hurt megjelenik a Name of the Doctor végén, látod az összes eddig szerepét, mindent, ami ő, beleértve azt is, hogy ő John Hurt. És ez így volt Derek Jacobi-vel is, amikor a Mestert játszotta.

De én szeretném látni a Doktort, mint a Doktor, olyan színészt szeretnék, akinél nem befolyásolnak az eddigi szerepei. Olyasvalakit, akiből majd sztár lesz. Szóval nem szeretném, hogy Helen Mirren legyen, vagy Sir Ian Mckellen, vagy Chiwetel Ejiofor, vagy valaki a híres színészek közül, akiket sokan szeretnének.

A Doktort akarom látni. Meg akarok lepődni. Azt akarom, hogy nézzem a fotót a színészről, és azt mondjam, hogy „de hogy is lehetne ő a Doktor?”. Hihetetlenül, örömmel és teljesen tévedni akarok, és hat résszel később csodálkozni akarok, hogy hogy lehettem ilyen vak. Mert ő a Doktor. Hát persze, hogy ő az.

(Ezt a tumblr-ön írtam, de azt gondoltam ide is ki kéne raknom.)

Neil a Doctor Who-ról (magyarul: Ki vagy Doki?) beszél, ami a BBC sci-fi sorozata és egyben a világ legrégebben futó sci-fi sorozata (idén volt a sorozat 50. évfordulója). A Doktor egy időlord a Gallifrey bolygóról, és egy kék telefonfülkével járja a teret és az időt, ami egy űrhajó, és belül SOKKAL nagyobb mint kívül. Az időlordok képesek a regenerálódásra, ha megsérülnek, vagy haldokolnak, és ilyenkor egy teljesen más testben születnek ujjá, teljesen más személyiséggel, de természetesen azonos emlékekkel. Így az 50 év alatt 11 színész játszotta a Doktor karakterét, a legutóbbi - a 11. - Matt Smith volt, és amikor a bejegyzést írta Neil, akkor derült ki, hogy Matt otthagyja a sorozatot, és valaki más veszi át a szerepet. Azóta kiderült, hogy ez Peter Capaldi lesz. Aki egyébként nem olyan ismeretlen, mint amilyennek Neil szerette volna, ráadásul egy kisebb szerepben már láthattuk őt a sorozatban, a 10. Doktort játszó David Tennant idejében. Jelenleg kíváncsian várja mindenki, hogy ezt megmagyarázzák-e valamilyen formában. Egyébként Neil hatalmas rajongója a sorozatnak, és eddig két epizódot is írt hozzá. És egyébként én is hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, ezért írtam róla ennyit, és még sokszor ennyit tudnék, de igyekszem leállítani magam. Lettie