Élet és egyebek

Élet. Tegnap korán reggel kivittem Amandát a repülőtérre, hogy Ausztráliába repüljön, de az előző napi hóvihar miatt nem mehetett sehova, így majd holnap indul. Bűntudatot érzek amiatt, hogy milyen boldog vagyok, amiért volt még néhány napom vele. (Persze nem is igazán volt két extra napom vele, mert nagyrészt a Sydney Festival-ra készülődött ez alatt az idő alatt. Tíz napot tölt majd ott, és nagyjából leszáll a gépről, és egyenesen mehet is a színpadra.) De együtt ettünk és jógáztunk, és volt két közös éjszakánk. És ezt egyáltalán nem bánom.

Már tudom hova megyek csütörtökön, amikor lezárjuk ezt a házat, ami nagy megkönnyebbülés. (Követhetsz az utam során, és megtudhatod, merre járok.)

Egy barátom, Cat Mihos (a Neverwear weboldalról) segít költözni. Ami jelen pillanatban azt jelenti, hogy ő járkál körben a házban, és felcímkézi a dolgokat, amíg én írom a blogot.

Két nappal ezelőtt elmentem Amandával a latin tanára és barátja, Michael Fiveash megemlékezésére. Mitológiát tanított Amandának. Megkért rá, hogy olvassam fel Keats Óda egy görög vázához című versét az „Evening of Truth and Beauty” („Az Igazság és a Szépség Estje”) részeként. Soha nem találkoztam Dr Fiveash-el, de amióta ismerem Amandát, mindig is azt akarta, hogy találkozzam vele – főleg amióta mondtam neki, hogy dolgozom egy könyvön a mítoszok újrameséléséről. De ez sosem történt meg: meghalt, mielőtt beszélhettünk volna. A megemlékezés végére viszont úgy éreztem, ismerem őt.

Azon kaptam magam, hogy töprengek, milyen megemlékezést szeretnék abban a kellemetlen, de elkerülhetetlen esetben, ha meghalok. Úgy döntöttem, akármi is történjék, szeretném, hogy egy barátom elénekelné vagy eljátszaná ezt a dalt Jake Thackray-től.

... és amíg ilyen morbid hangulatban vagyok, gondoltam valószínűleg szeretnétek tudni, hogy a halálos villámcsapások áldozatainak száma Amerikában, ebben az évben a legalacsonyabb azóta, hogy jegyzik ezeket az adatokat. Csupán 26 ember halt meg villámcsapás következtében, míg például 1943-ban 432-en haltak meg.

Tekintve, hogy a villámok Isten nemtetszésének legtisztább és legjobban mérhető jelei, kellemes látni, hogy Isten nyilvánvalóan ki van békülve Amerikával. (Itt egy diagram: http://www.wunderground.com/news/lightning-deaths-down-2013-20140103)

...

Van egy példány előttem az A PARTICULAR BOOK-ból. Hamarosan fel fogom olvasni hangosan, és ez az esemény fel lesz véve. Ez egy különleges titkos dolog, amit Patrick Rothfuss adománygyűjtő (Worldbuilders Fundraiser) eseményére csinálok. Adok nekik egy dedikált változatot az Óceán az út végén csodálatos, limitált példányából, és természetesen itt van egy példány a Csillagpor-ból, amit 2008-ban adományoztam, és ez is megnyerhető.
 
...

Ez a kedvenc FORTUNATELY THE MILK videóm, amit a megjelenés megünneplésére készítettek. Talán ez a kedvencem az utóbbi hónapokból. Akkor is megvenném Lauren Beukes The Shining Girls című regényét, ha nem látom ezt a videót, mert Joe Hill annyira jó dolgokat mondott róla. Itt is van:

És a Guardian szerint „összetűzésbe kerültem Jonathan Franzen-el”, ami alatt azt értették, hogy rengetek ember olvasta el a beszédemet, amit a Reading Agency-nél mondtam. Ennek nagyon örülök.

Rendben. Loptam egy kérdést a Tumblr-ről, amire válaszolok, aztán megyek az ágyba:

anonymousnerdgirl kérdezte:

A BBC Sosehol rádióadaptációja elérhető megvásárolható formában?

Igen. Fent van az Audible-n és az iTunes-on, letölthető formában. Kiadták egy négy CD-s formátumban, de a cég csődbe ment, és most nem is találok megvásárolható verziót. De biztos vagyok benne, hogy még lesz CD, hamarosan.

(És köszönöm nektek a bátorítást a közösségi média megvonásom alatt. Igazán értékelem.)