A kezdetek
Neil
Gaiman 1960-ban Hampshire-ben született, az Egyesült Királyságban, most pedig
az Államokban él, Minneapolis mellett. Már gyerekként rájött, hogy mennyire
szereti a könyveket, az olvasást, és a történeteket. Legfőképpen C.S. Lewis, J.R.R. Tolkien, James Branch Cabell, Edgar
Allan Poe, Michael Moorcock, Ursula K. LeGuin, Gene Wolfe, és G.K. Chesterton
munkáit. Így írja le magát: „vad gyerek, aki könyvtárakban nevelkedett”.
Gaiman hisz abban, hogy a könyvtárak
nevelték bele az élethosszig tartó szeretetet a könyvek iránt. „A könyvtárak
nélkül nem lennék az, aki. Olyan gyerek voltam, aki falta a könyveket, és
kisfiúként akkor voltam a legboldogabb, amikor sikerült rávennem a szüleimet,
hogy amikor dolgozni mennek, tegyenek ki a helyi könyvtárnál, és az egész napot
ott tölthettem. Rájöttem, hogy a könyvtárosok segítenek neked: kitanítottak a
könyvtárközi kölcsönzésekről.”
Korai írói
karrier
Gaiman
írói karrierje Angliában kezdődött, mint újságíró. Az első könyve egy Duran
Duran életrajz volt, amit három hónapig írt, a második könyve pedig egy
életrajz Douglas Adams-ről, a ’Ne ess pánikba: Dougles Adams és a Galaxis úti
kalauz stopposoknak’ (eredetileg: ‘Don’t Panic: The
Official Hitch Hiker’s Guide to the Galaxy Companion.’). Gaiman így írja
le ezt az időszakot: „Nagyon-nagyon jó voltam abban, hogy megtaláljak és
átvegyek egy létező hangot, hogy parodizáljam vagy utánozzam.”. A ’Violent Cases’ (úgy tudom, ez magyarul nem
jelent meg, Erőszakos ügyeknek fordítanám.
Lettie) volt az első, a számos együttműködésből a művész Dave McKean-el. Ez
a korai képregény vezette be a DC Comics által kiadott sorozatukat a ’Black
Orchid’-et (Fekete orhidea).
Ezt, az
úttörőnek számító, 75 részt megélt ’Sandman’ című képregénysorozat követte, ami
rengetek elismerést kapott az Egyesült Államokban, köztük 9 Will Eisner
Comic Industry Award-ot és három Harvey
Award-ot. A ’Sandman’ volt az első képregény, ami irodalmi díjat kapott,
1991-ben megkapta a legjobb novellának járó díjat a World Fantasy Award-on.
Elismert író és alkotó
Neil
Gaiman amellett, hogy a modern képregény megalkotói közé tartozik, íróként keresztezi
a műfajokat és minden korosztályhoz szól. Gaiman úgy szerepel az Irodalmi
Életrajzi Lexikon (Dictionary of Literary Biography) listáján,
mint egy a top tíz élő poszt-modern író közül. Gaiman termékeny alkotó, munkái
között szerepelnek prózák, versek, filmek, képregények, dalszövegek, drámák és
újságírói munkák.
![]() |
Feleségével Amanda Palmer-el |
Sci-Fi, Fantasy és a közösségi oldalak
A sci-fi és a fantasy közönsége teszi ki
Gaiman rajongói bázisának nagy részét, ő pedig rendszeresen használja a
különböző közösségi oldalakat, hogy kapcsolatot tartson az olvasóival. Gaiman
egy az első olyan szerzők közül, akik blogot kezdtek el írni. A blog 2001-ben
alakult, és mára egy millió rendszeres olvasója van.
2008-ban Gaiman csatlakozott a Twitter felhasználókhoz,
mint @neilhimself,
és mostanra közel két millió követője van. Az Author Blog Award-on megnyerte a
Twitter kategóriát, és az Amerikai istenek című regényét választották az
elsőnek a One Book One Twitter nevű könyv klubban.
Gaiman a tumblr-t is rendszeresen használja, előfordul, hogy válaszol a neki írt levelekre, megoszt mindenféle érdekes dolgot, és sokszor osztja meg a rajongói hozzá, vagy a műveihez kapcsolódó munkáit, lelkes kommentek kíséretében. Ezenkívül természetesen saját képeit is megosztja, hogy tudassa velünk hol is jár éppen, vagy kivel találkozott (vagy hogy éppen "meglepően felnőttesen néz ki", mint itt).
![]() |
... és imádja a macskákat:) |
Gyermek
könyvek
Neil
Gaiman minden korosztálynak ír, beleértve a gyermekeknek szánt képeskönyveit: ‘M is for Magic’ (2007); ‘Interworld’ (2007), Michael
Reaves közreműködésével; ‘The Day I Swapped My Dad for Two Goldfish’ (1997); ‘Farkasok
a falban’ (2003); ‘Crazy Hair’ (2009), Dave McKean rajzaival; ‘The Dangerous
Alphabet’ (2008), Gris Grimly rajzaival; ‘Blueberry Girl’ (2009); ‘Instructions’
(2010), Charles Vess rajzaival.
Gaiman könyvei nem mindig maradnak abban a műfajban, amiben
indulnak. Amikor Gaiman elkezdte írni a Coraline-t, a gótikus horror épp kiment
a divatból. Az eredeti elképzelés túl ijesztő lett volna gyerekeknek. A
Coraline megnyerte a British Science Fiction Award-ot, a Hugo-díjat, a
Nebula-díjat, A Bram Stoker-díjat, és az American Elizabeth Burr/Worzalla Award-ot.
A ‘Odd and the Frost Giants’, eredetileg a 2009-es World Book Day-ra íródott,
és az egész világon kedvező kritikákat kapott.
A Farkasok a falban című könyvét 2006-ban feldolgozta a Skót
Nemzeti Színház, a Coraline-ból pedig Stephin Merritt készített egy musical-t
2009-ben.
Felnőtt
könyvek
Gaiman
a New York Times bestseller szerzője lett a regényeivel, a Sosehol-al (1995), a
Csillagporral (1999), a Hugo és Nebula-díjas Amerikai istenekkel (2001), az
Anansi fiúkkal (2005), az Óceán az út végénnel (2013), és a Terry Pratchett-el
közösen írt Elveszett próféciákkal (1990); és a novellás köteteivel, a Tükör és
Füsttel (1998), és a Törékeny holmikkal (2006).
![]() |
Neil Gaiman és Terry Pratchett |
Az
első novellás gyűjteménye a ’Tükör és füst: novellák és illúziók’, jelölve volt
a MacMillan Silver Pen Award-ra az év legjobb
novellás gyűjteménye kategóriában. Al Sarrantonio-val közreműködve kötetbe
gyűjtötték több népszerű szerző horror/fantasy novelláit, amit 2010-ben adtak
ki ’27 képtelen történet’ címen. A kötetben Gaiman egyik novellája is
szerepelt, ’Az igazság egy barlang a Fekete Hegyen’ című történetet több neves
díjra is jelölték.
Az Amerikai istenek megjelenésének tízedik évfordulóján újra
kiadták a regényt, bővített verzióban és jelenleg az HBO egy sorozat adaptáción
munkálkodik. (Már évek óta dolgoznak rajta, és még mindig semmi hír arról, hogy
tényleg lesz-e belőle valami. Lettie)
Film és televízió
Gaiman Sosehol című regénye eredetileg a BBC-nek írt forgatókönyv
volt, de a költségvetés és az akkori számítógépes technika kezdetlegessége
határt szabott a fantáziájának, ezért írta meg később a könyvet. Gaiman írta a
forgatókönyvét Dave McKean első filmjének, a Tükörálarcnak, és közre működött
Robert Zemeckis Beowulf című filmjének forgatókönyvében is. Matthew Vaughn Csillagpor
című regényéből filmet készített, aminek Gaiman a producere volt. A
Coraline-ból Henry Selick csinált egy stop motion technikával készült animációs
filmet, amit BAFTA és Oscar-díjra is jelöltek legjobb animációs film kategóriában.
Gaiman írt és rendezett két kisfilmet: ‘A
Short Film About John Bolton’ (2002), ‘Statuesque’ (2009). Utóbbi főszereplője
Bill Nighy és Gaiman felesége, az énekesnő Amanda Palmer. (Ez egyébként egy
eszméletlenül aranyos kis film, nézzétek meg. Lettie)
Neil Gaiman két alkalommal is írt forgatókönyvet a BBC Doctor Who
című sorozatához, 2010-ben a ’Doctor’s Wife’ című epizódot, (amivel két díjat
is nyert), 2013-ban pedig a ’Nightmare in Silver’-t.
![]() |
Gaiman, a "TARDIS" és a Doktor |
’A temetők
könyve’
A
2008-ban, Chris Riddell rajzaival kiadott regény rengetek rangos elismerést
kapott felnőtt és ifjúsági regény kategóriában is. Neil Gaiman kult státuszba
emelkedett.
„23
évvel ezelőtt egy kis Sussex-i városban éltünk, egy nagy házban, szemben egy
temetővel. Nem volt kertünk, és a 18 hónapos kisfiúnk szeretett triciklizni. De
a házban ez nagyon veszélyes lett volna, mert mindenütt lépcsők voltak, ezért
minden nap levittem a meredek lépcsőkön, ő pedig körbe-körbe tekert a kis
triciklijén, a sírkövek között. Néztem, ahogy ott totyog, és az járt a fejemben,
milyen hihetetlenül otthonosnak tűnik az egész. Arra gondoltam csinálhatnék
valami hasonlót, mint a Dzsungel könyve, írhatnék egy megárvult fiúról, aki egy
különleges helyen nő fel, de a dzsungel helyett, egy temetőbe helyezném. Ekkor
24 éves voltam. Leültem és megpróbáltam megírni aztán arra gondoltam, hogy ez
egy nagyon jó ötlet, de én nem igazán jól írtam meg. Nem vagyok hozzá még elég
jó, félrerakom addig, amíg nem leszek jobb.”
Forrás: http://www.neilgaiman.com/
Saját fordítás, egy része pedig saját szöveg, kérlek ne vidd sehova.
Lettie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése