Neil Gaiman

A kezdetek

Neil Gaiman 1960-ban Hampshire-ben született, az Egyesült Királyságban, most pedig az Államokban él, Minneapolis mellett. Már gyerekként rájött, hogy mennyire szereti a könyveket, az olvasást, és a történeteket. Legfőképpen C.S. Lewis, J.R.R. Tolkien, James Branch Cabell, Edgar Allan Poe, Michael Moorcock, Ursula K. LeGuin, Gene Wolfe, és G.K. Chesterton munkáit. Így írja le magát: „vad gyerek, aki könyvtárakban nevelkedett”.  Gaiman hisz abban, hogy a könyvtárak nevelték bele az élethosszig tartó szeretetet a könyvek iránt. „A könyvtárak nélkül nem lennék az, aki. Olyan gyerek voltam, aki falta a könyveket, és kisfiúként akkor voltam a legboldogabb, amikor sikerült rávennem a szüleimet, hogy amikor dolgozni mennek, tegyenek ki a helyi könyvtárnál, és az egész napot ott tölthettem. Rájöttem, hogy a könyvtárosok segítenek neked: kitanítottak a könyvtárközi kölcsönzésekről.”

Korai írói karrier

Gaiman írói karrierje Angliában kezdődött, mint újságíró. Az első könyve egy Duran Duran életrajz volt, amit három hónapig írt, a második könyve pedig egy életrajz Douglas Adams-ről, a ’Ne ess pánikba: Dougles Adams és a Galaxis úti kalauz stopposoknak’ (eredetileg: ‘Don’t Panic: The Official Hitch Hiker’s Guide to the Galaxy Companion.’). Gaiman így írja le ezt az időszakot: „Nagyon-nagyon jó voltam abban, hogy megtaláljak és átvegyek egy létező hangot, hogy parodizáljam vagy utánozzam.”.  A ’Violent Cases’ (úgy tudom, ez magyarul nem jelent meg, Erőszakos ügyeknek fordítanám. Lettie) volt az első, a számos együttműködésből a művész Dave McKean-el. Ez a korai képregény vezette be a DC Comics által kiadott sorozatukat a ’Black Orchid’-et (Fekete orhidea).

Ezt, az úttörőnek számító, 75 részt megélt ’Sandman’ című képregénysorozat követte, ami rengetek elismerést kapott az Egyesült Államokban, köztük 9 Will Eisner Comic Industry Award-ot és három Harvey Award-ot. A ’Sandman’ volt az első képregény, ami irodalmi díjat kapott, 1991-ben megkapta a legjobb novellának járó díjat a World Fantasy Award-on.

 

Elismert író és alkotó

Neil Gaiman amellett, hogy a modern képregény megalkotói közé tartozik, íróként keresztezi a műfajokat és minden korosztályhoz szól. Gaiman úgy szerepel az Irodalmi Életrajzi Lexikon (Dictionary of Literary Biography) listáján, mint egy a top tíz élő poszt-modern író közül. Gaiman termékeny alkotó, munkái között szerepelnek prózák, versek, filmek, képregények, dalszövegek, drámák és újságírói munkák.

Feleségével Amanda Palmer-el

Sci-Fi, Fantasy és a közösségi oldalak

A sci-fi és a fantasy közönsége teszi ki Gaiman rajongói bázisának nagy részét, ő pedig rendszeresen használja a különböző közösségi oldalakat, hogy kapcsolatot tartson az olvasóival. Gaiman egy az első olyan szerzők közül, akik blogot kezdtek el írni. A blog 2001-ben alakult, és mára egy millió rendszeres olvasója van.

2008-ban Gaiman csatlakozott a Twitter felhasználókhoz, mint @neilhimself, és mostanra közel két millió követője van. Az Author Blog Award-on megnyerte a Twitter kategóriát, és az Amerikai istenek című regényét választották az elsőnek a One Book One Twitter nevű könyv klubban.

Gaiman a tumblr-t is rendszeresen használja, előfordul, hogy válaszol a neki írt levelekre, megoszt mindenféle érdekes dolgot, és sokszor osztja meg a rajongói hozzá, vagy a műveihez kapcsolódó munkáit, lelkes kommentek kíséretében. Ezenkívül természetesen saját képeit is megosztja, hogy tudassa velünk hol is jár éppen, vagy kivel találkozott (vagy hogy éppen "meglepően felnőttesen néz ki", mint itt).

... és imádja a macskákat:)

Gyermek könyvek

Neil Gaiman minden korosztálynak ír, beleértve a gyermekeknek szánt képeskönyveit: ‘M is for Magic’ (2007); ‘Interworld’ (2007), Michael Reaves közreműködésével; ‘The Day I Swapped My Dad for Two Goldfish’ (1997); ‘Farkasok a falban’ (2003); ‘Crazy Hair’ (2009), Dave McKean rajzaival; ‘The Dangerous Alphabet’ (2008), Gris Grimly rajzaival; ‘Blueberry Girl’ (2009); ‘Instructions’ (2010), Charles Vess rajzaival.

Gaiman könyvei nem mindig maradnak abban a műfajban, amiben indulnak. Amikor Gaiman elkezdte írni a Coraline-t, a gótikus horror épp kiment a divatból. Az eredeti elképzelés túl ijesztő lett volna gyerekeknek. A Coraline megnyerte a British Science Fiction Award-ot, a Hugo-díjat, a Nebula-díjat, A Bram Stoker-díjat, és az American Elizabeth Burr/Worzalla Award-ot. A ‘Odd and the Frost Giants’, eredetileg a 2009-es World Book Day-ra íródott, és az egész világon kedvező kritikákat kapott.

A Farkasok a falban című könyvét 2006-ban feldolgozta a Skót Nemzeti Színház, a Coraline-ból pedig Stephin Merritt készített egy musical-t 2009-ben.  

Felnőtt könyvek

Gaiman a New York Times bestseller szerzője lett a regényeivel, a Sosehol-al (1995), a Csillagporral (1999), a Hugo és Nebula-díjas Amerikai istenekkel (2001), az Anansi fiúkkal (2005), az Óceán az út végénnel (2013), és a Terry Pratchett-el közösen írt Elveszett próféciákkal (1990); és a novellás köteteivel, a Tükör és Füsttel (1998), és a Törékeny holmikkal (2006).

Neil Gaiman és Terry Pratchett

Az első novellás gyűjteménye a ’Tükör és füst: novellák és illúziók’, jelölve volt a MacMillan Silver Pen Award-ra az év legjobb novellás gyűjteménye kategóriában. Al Sarrantonio-val közreműködve kötetbe gyűjtötték több népszerű szerző horror/fantasy novelláit, amit 2010-ben adtak ki ’27 képtelen történet’ címen. A kötetben Gaiman egyik novellája is szerepelt, ’Az igazság egy barlang a Fekete Hegyen’ című történetet több neves díjra is jelölték.

Az Amerikai istenek megjelenésének tízedik évfordulóján újra kiadták a regényt, bővített verzióban és jelenleg az HBO egy sorozat adaptáción munkálkodik. (Már évek óta dolgoznak rajta, és még mindig semmi hír arról, hogy tényleg lesz-e belőle valami. Lettie)

Film és televízió

Gaiman Sosehol című regénye eredetileg a BBC-nek írt forgatókönyv volt, de a költségvetés és az akkori számítógépes technika kezdetlegessége határt szabott a fantáziájának, ezért írta meg később a könyvet. Gaiman írta a forgatókönyvét Dave McKean első filmjének, a Tükörálarcnak, és közre működött Robert Zemeckis Beowulf című filmjének forgatókönyvében is. Matthew Vaughn Csillagpor című regényéből filmet készített, aminek Gaiman a producere volt. A Coraline-ból Henry Selick csinált egy stop motion technikával készült animációs filmet, amit BAFTA és Oscar-díjra is jelöltek legjobb animációs film kategóriában.

Gaiman írt és rendezett két kisfilmet: ‘A Short Film About John Bolton’ (2002), ‘Statuesque’ (2009). Utóbbi főszereplője Bill Nighy és Gaiman felesége, az énekesnő Amanda Palmer. (Ez egyébként egy eszméletlenül aranyos kis film, nézzétek meg. Lettie)

 

Neil Gaiman két alkalommal is írt forgatókönyvet a BBC Doctor Who című sorozatához, 2010-ben a ’Doctor’s Wife’ című epizódot, (amivel két díjat is nyert), 2013-ban pedig a ’Nightmare in Silver’-t.

Gaiman, a "TARDIS" és a Doktor

’A temetők könyve’

A 2008-ban, Chris Riddell rajzaival kiadott regény rengetek rangos elismerést kapott felnőtt és ifjúsági regény kategóriában is. Neil Gaiman kult státuszba emelkedett.

„23 évvel ezelőtt egy kis Sussex-i városban éltünk, egy nagy házban, szemben egy temetővel. Nem volt kertünk, és a 18 hónapos kisfiúnk szeretett triciklizni. De a házban ez nagyon veszélyes lett volna, mert mindenütt lépcsők voltak, ezért minden nap levittem a meredek lépcsőkön, ő pedig körbe-körbe tekert a kis triciklijén, a sírkövek között. Néztem, ahogy ott totyog, és az járt a fejemben, milyen hihetetlenül otthonosnak tűnik az egész. Arra gondoltam csinálhatnék valami hasonlót, mint a Dzsungel könyve, írhatnék egy megárvult fiúról, aki egy különleges helyen nő fel, de a dzsungel helyett, egy temetőbe helyezném. Ekkor 24 éves voltam. Leültem és megpróbáltam megírni aztán arra gondoltam, hogy ez egy nagyon jó ötlet, de én nem igazán jól írtam meg. Nem vagyok hozzá még elég jó, félrerakom addig, amíg nem leszek jobb.”

Forrás: http://www.neilgaiman.com/
Saját fordítás, egy része pedig saját szöveg, kérlek ne vidd sehova.
Lettie