2013. augusztus 30., péntek

Sürgős levél egy férfitól, aki leszokott a Twitterről, a Tumblr-ről és a teáról

Ez a része - az angol rész és az utolsó - a mamutméretű dedikáló körútról van, ami június 13-án kezdődött és most ért csak véget. Közel 50 000 ember, valószínűleg 150 000 aláírt dolog. (Amikor azt mondom dolgok, beleértem a testrészeket, a babákat és egy hajkefét is. De többségében könyvet, és könyvet és még több könyvet.)

Rengeteg emlékezetes pillanat volt, igazi élvezet. Például elneveztek egy utat Portsmouth-ban Óceán az út végén-nek. És nem csak egy útról van szó: a Canoe Lake mellett van, ahol még a babakocsimban sétáltam, ahova elmentem a nagyszüleimmel (a Parkstone Avenue 36-nál, a házuk sarka körül volt). Néhány száz ember gyűlt össze a napon: Portsmouth polgármestere egy beszédet mondott, amiben Potrsmouth-i Írók listájára rakott (Dickens, Sir Arthur Conan Doyle és Kipling voltak még rajta). Portsmouth koszorús költője felolvasott két aranyos verset, aztán levettem az anyagot az út táblájáról és megöleltem egy csomó családtagot, és beszélgettem emberekkel, még egy 90 éves öreg úriemberrel is találkoztam, aki elmondta hogyan és mikor aludt, miután leszerelt a seregtől a második világháborúban, a nagymamám elvitte Péntek Esti vacsorára, és Ronnie bácsikám neki adta a tartalék öltönyét...

Megmosolyogtatott. Aztán megint, aznap minden megmosolyogtatott.

(A képek Elliott Frank oldaláról van: http://elliottfranks.photoshelter.com/gallery/Neil-Gaiman-event-18th-August-2013/G0000BGlc8FWrkSA/. Elliott fotósként volt ott -- és unokatestvéremként is.)

Aznap este volt egy igazán vicces találkozó Porthsmouth-i városházán (megelőzve egy teával a családomnak, akik ettől mind egy kicsit zavarban voltak és elragadtatva érezték magukat. A legjobb dolog volt, hogy számos idős néni magyarázta a másiknak, miért kellene megnéznie Amanda Dear Daily Mail videóját.)  Volt még ott egy Dalek is (Dr. Who sorozatban egy földönkívüli lény, akiknek célja kiirtani minden más fajt. Bővebben itt olvashatsz róluk. D'alember).


A következő mágikus találkozó az Ely Katedrálisban volt.

Így nézett ki a sor:


... csak körülbelül ezer ember volt itt, és ez végigtekergett az egész városon. (a kép innen van.) Ez a hely varázslatos és dedikáltam az embereknek a reggeli órákban, egészen addig, míg a tökéletes nyári délután alkonyatba majd éjszakába fordult, a katedrális denevérei pedig a fejünk felett repkedtek.


(A kép, a legjobb fotók közé tartozik, amit a http://narshada.co.uk/neil-gaiman-book-signing-ely-cathedral oldalon láttam).

Ez után Oxford és az Oxford Playhouse következett, majd a kedvenc beszélgessünk-a-színpadon rész. Lehetséges, hogy a legjobb beszélgetésem valaha. Philip Pulman-nel volt, aki okos és őszinte és mindene megvan amit kívánhatsz a kedvenc angoltanárodnak...

Szerencsére a legtöbbet felvették és felrakták a netre. (Ó nem a közönség kérdéseit...) Meg tudod hallgatni itt. Philip Pullman és én beszélgetünk könyvekről és szerzőkről, akiket imádunk, gyerekek képzeletéről, és hogy vajon viszünk-e történeteket az álmainkból.


És innen az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztiválról.

Meséltem az Emlékről és az Óceán az út végénről Charles Fernyhough-al, beszéltem a gyerekeim fantáziájáról Vicky Featherstone-nal (aki elhozott Skócia Nemzeti Színházából egy meglepően nagy fejű farkast, és egy babamalacot a Farkasok a falban előadásból), meséltem részletesen a képregényekről és a Sandmanről Hannah Berrynek, és Margaret Atwooddal, nos, igazából mindenről. (Tudtátok, hogy meglepően ijesztő Északi Boszorkány benyomását kelti? Ó, igen...)


Társbírója voltam egy IRODALMI HALÁLJÁTSZMÁNAK is. Amy Mason nyert. Olvasom a könyvét és a Birany Hatch-et Skinner sistrentől, és Craig Silvey könyvét és Craig Collins képregényeit... őszintén szólva olyan vagyok, mint egy bűnöző.

Meginterjúvoltak (és félig meddig vicces kérdésekkel nyaggatott Phil Jupitus és Mitch Benn) Ad Lib Komédia részeként a hogyishívják Rejtélyhez, és bámulatos volt.

Itt egy jó hanganyag a későbbi Scottish Book Trusttól, még agyhalottabb, a fesztivál része: http://www.scottishbooktrust.com/blog/reading/2013/08/neil-gaiman-interview-the-ocean-at-the-end-of-the-lane

Edingburgh-ből Dundee-ba mentem, ebédidőben dedikáltam és Invernessbe értem mindennek a végére. Egy jót beszélgettünk új barátommal Stuart Kellyvel, egy utolsó utolsó utolsó dedikálás (találkozó képek itt) és végeztem.

Itt egy fotó rólam, amint éppen végzek.

("Nem működik.")
(A kép innen van.)

Van fent egy videó most már az USA-beli részéről a turnénak... ad egy ötletet, hogy milyen volt -- 20 város 80 percben.


Most éppen helyreállok és megint író leszek. Egy kicsit furcsa. Jelenleg olyan fejfájásom van, amit akkor kapsz, ha koffeinelvonáson vagy, vagy túléltél egy turnét erős teamennyiséggel. Sétákra megyek és mindent együtt visszakapok. Kevésbé tűnök lestrapáltnak, ami jó.

Szóval egyelőre leszokom az olyan dolgokról, mint tea, twitter, tumblr és öh, valószínűleg minden másról is.

Fel fogok rakni egy alkalmi képet a dombról, gondolom.

...

Ez az interjú Amandával boldoggá tesz. Ez az egyetlen beszélgetés, ami kettőnkről szól: http://blogs.citypages.com/gimmenoise/2013/08/amanda_palmer_on_neil_gaiman_he_desperately_loves_to_be_surprised.php

...

Tényleg. Majdnem vége. Még néhány dolog, mielőtt eltűnök. Első dolgok először. KÉRLEK NÉZZÉTEK MEG EZT A VIDEÓT. Aztán terjesszétek. Osszátok meg. Meg fog mosolyogtatni titeket, és kaptok egy jó képet Scottie Young csodálatos munkájából...


Ez az amerikai előzetes.

Az angol trailer... nos, még nincs. TITEKET akarnak (igen, titeket) hogy segítsetek felvenni egy részét az előzetesnek:

http://www.gaimanbooks.com/ftmtrailer a link, ami elmagyarázza a narrációs versenyt.


Amíg a felülmúlthatatlan Harper Collins maga adja át a Fortunately, the milk felvételét http://harpercollinschildrens.tumblr.com/post/59489655003/giveaway-fortunately-the-milk-by-neil-gaiman

Attól tartok az angliai Fortunately, The Milk találkozóra (az egyik Bloomsbury társulva a Time Out-tal és a Foyles-szal) máris elfogytak a jegyek.

...

Lelépek, hogy író legyek, mint már mondtam. Ha van valami fontos, megírom: kiírom a gyönyörűséges ikrekre a Tumblr-re & Twitter-re.

A következő találkozó szeptember 14-én lesz Hackney Empire-ben, ahol én leszek a Könyv Hangja azon a nyitóestén, ami az Galaxis útikalauz stopposoknak rádióverzióját színpadra viszik. (A jegyekért http://www.hackneyempire.co.uk/hitchhikers.)

New Yorkban, jegyek az Este Neil Gaimannel és Amanda Palmerrel a Town Hallban, megünnepelve az eredeti turné CD változatát MÁR MAJDNEM ELFOGYTAK. Van még néhány jegy az erkély hátuljára. http://www.ticketmaster.com/event/03004B0CE260F20A

És végül a BlackBerry csinált egy nagyon limitált, nem eladásra szánt, számozott könyvet a Mesék naptáráról, ami ajándék lesz a támogatóknak és azoknak, akik segítettek a háttérben a létrehozásban. Itt meg tudod nézni, hogyan néz ki a könyv: http://www.creativereview.co.uk/cr-blog/2013/august/neil-gaiman-book (és itt tudod elolvasni a meséket és megnézni a képeket: http://acalendaroftales.com/)

...

És most, elmegyek aludni. Előző este azt álmodtam, hogy dedikálok. Mindenki, akit valaha ismertem a sorban állt és én csak dedikáltam, és dedikáltam, és dedikáltam...

2013. augusztus 17., szombat

Figyelem: Október 15.-ei figyelmeztető. Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.



Rendben. Ez a terv.
Ha október 15.-én kedden Londonban leszel, vegyél jegyet és gyere el megnézni engem, ahogy felolvasom a FORTUNATELY, THE MILK-et elejétől a végéig, a Central Hall-ban, Westminster-ben.
Az eseményt bemutatja a Time Out Live and Foyles.

Dolgok, amik mindenképpen meg fognak történni ezen az estén:
1) Fel fogom olvasni a Fortunately, The Milk-et élőben, a színpadon. Ez egy órán át fog tartani.
2) Chris Riddell rajzolni fog, szintén élőben, a színpadon, ahol mindenki látja.
Itt egy kép Chris Riddell-től az apáról a Fortunately, The Milk-ben, vagy rólam. Nem mertem megkérdezni tőle, hogy melyik.



3) A jegyek £10, £8 és £20 (utóbbihoz jár egy speciális limitált kiadás a könyvből.)

Dolgok, amik valószínűleg meg fognak történni, de ehhez most már tényleg el kell kezdenem e-maileket küldeni, és telefonálgatni.
1) Lesznek titokzatos sztárvendégek. Néhányuk talán olvasni fog a könyvből…
2) Lesznek titokzatos sztárvendégek. Néhányuk talán zenével fogja kísérni az eseményeket.

Dolgok amik be lettek jelentve, hogy megtörténnek, és lehet, hogy meg is fognak történni, sosem tudhatod:
1) Felfedek mindent a Fortunately, The Milk megírásával kapcsolatban…

Az esemény után nem lesz aláírás. De délután sok könyvet aláírok, amit az esemény alkalmával megvásárolhattok.
Nem lesz második előadás. Beszéltünk arról, hogy felvesszük az estét, vagy közvetítjük a neten, de még nem született döntés, szóval, ha szeretnél ott lenni, igyekezz megtenni minden tőled telhetőt.

Dolgok, amik biztosan nem fognak megtörténni ezen az estén:
1) Jégkorcsolyázás és tüzes karikákon keresztül táncoló hölgyek.
2) Igazi, élő dinoszaurusz támadás.
3) Emberáldozat.

Itt rendelhettek jegyeket:
http://www.timeout.com/london/things-to-do/neil-gaiman-and-special-guests-fortunately-the-milk 
A jegyek máris gyorsan fogynak, szóval gyorsan kell lecsapnotok.

GYAKRAN ISMÉTELT KÉRDÉSEK:
Néhány lehetséges kérdés az estével kapcsolatban, amit talán gyakran kérdeznétek, és a hasznos és informatív válaszok tőlem:

JÓ SZÓRAKOZÁS LESZ?
Igen, az lesz. Kérlek, gyere el.

ÚGY ÉRTEM, EZ AZÉRT ELÉG UNALMASAN HANGZIK, CSAK FELOLVASOL EGY TÖRTÉNETET. ÉS KEDDEN ESTE LESZ. KEDDEN ESTE MAKRAMÉ ÓRÁM VAN.
Akkor nem kéne jönnöd. Nem bánom. Bár nem lesz unalmas. Jó móka lesz. (Lásd a korábbi választ.)

LESZNEK IGAZI DINÓK, MEG ŰRLÉNYEK, MEG VÁMPÍROK, MEG PÓNIK A SZÍNPADON, MEG EMBERÁLDOZAT? MEG JÉGKORCSOLYÁZÁS, MEG TÜZES KARIKÁKON ÁTTÁNCOLÓ HÖLGYEK?
Nem, ilyenek nem lesznek. Azt hittem ezt tisztáztuk. Gyere mindenképpen. Jó móka lesz, emlékszel?

HOZHATOM A GYEREKEIMET?
A helyedben én hoznám őket. Elvégre, ha elmondod nekik, hogy nélkülük mentél el megnézni a Fortunately The Milk egyetlen élő előadását, lehet, hogy mérgesek lesznek rád és összeesküvést szőnek ellened és lecsapnak rád egy dicsőséges pillanatban.

ÉN SZERETNÉK MENNI, DE BRAZÍLIÁBAN ÉLEK.
Brazília egy gyönyörű hely. Október 15.-én fojtsd a bánatodat egy cachaça-alapú italba (cachaça:
erjesztett cukornádból készített, magas alkoholtartalmú párlat, Brazília nemzeti itala. Lettie), menj le a tengerpartra, és gondolj arra miről maradtál le.

MI VAN AKKOR, HA NEM BRAZÍLIÁBAN ÉLEK?
Miért nem Brazíliában élsz? Az időjárás csodálatos, az emberek elbűvölőek. Egy nap majd mind Brazíliába költözünk, cachaça-alapú alkoholos italokat iszogatunk, és üldögélünk a tengerparton, ahol a művészetről beszélgetünk. 

EZT KOMOLYAN MONDTAD? AZ EGÉSZ BRAZÍLIÁBA KÖLTÖZŐS DOLGOT?
Nem. Csak kifogytam a hasznos válaszokból a z október 15-ei FORTUNATELY, THE MILK-esttel kapcsolatban. Tessék, itt egy caipirinha (brazil koktél, aminek a fent említett cachaça az alapja, és Neil volt olyan kedves, és belinkelte a wikipedia oldalát. Lettie).

2013. augusztus 14., szerda

Szerencsére, a könyv


Szóval nem vagyok benne teljesen biztos, hogy most egy vagy két könyvem jelenik meg. Hagyom, hogy segítsetek nekem mérlegelni a kérdést.
Van egy könyvem, aminek a címe Fortunately, the Milk (Szerencsére, a tej), ami szeptember 17.-én jelenik meg a Harper Children gondozásában. Kiadják az Egyesült Államokban, Kanadában, és sok más helyen.
Ezt a briliáns Skottie Young illusztrálta.
 
Így néz ki a borítója:



Van egy könyvem, aminek a címe Fortunately, The Milk... ami szeptember 17.-én jelenik meg a Bloomsbury gondozásában. Kiadják az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, és más különböző helyeken.
Ezt az elképesztő Chris Riddell illusztrálta.

Így néz ki a borítója:

 (Bár így nem látni, de a borító meglepően CSILLOGÓ. Bízz bennem. Ez a legcsillogóbb borító, amit valaha láttál.)


Nem igazán tudom, miért lett belőle két könyv. Tudom, hogy különböző helyeken, a különböző kiadók, szeretik a különböző stílusú illusztrációkat. Én pedig nem morgolódom érte, mert szeretem Skottie munkáit, és Chris munkáit is és ők ketten teljesen különböznek – másképpen közelítik meg a dolgokat, más a stílusuk, és másképpen mesélik el a történeteket.

Itt jobban megismerkedhetsz Skottie művészetével, és a könyv amerikai verziójával:
http://issuu.com/harpercollinschildrens/docs/fortunatelymilk_usexcerptreveal
 

Itt megismerkedhetsz ugyanazon oldalak brit verziójával, Brit Módon elmondva: http://issuu.com/bloomsburypublishing/docs/fortunately_the_milk_extract
 

Természetesen azt a verziót rendeled meg, amelyik jobban tetszik, abból az országból, amit választasz. De a brit könyvesboltokban a Bloomsbury féle kiadást találod, az Egyesült Államokban pedig a Harper Children-ét.

Miért van üvegben a tej az Egyesült Államokban kiadott verzióban, ahol a tej szinte sosem üvegben van? Miért van a tej dobozban, a brit verzióban, amikor ott a tejet még mindig üvegben árulják? Mi ez a kísérteties hasonlóság köztem és a történetben szereplő apa figurája között, Chris Riddell rajzaiban?

Ebben a videóban, amiben Chris Riddell rajzol, nincsenek válaszok a kérdéseimre…




Mindazonáltal ebben a videóban találsz néhány választ az összes Fortunately, The Milk-el kapcsolatos kérdésedre.
Nézd meg. Minden meg lesz magyarázva. Nos, legalábbis valami meg lesz magyarázva.






2013. augusztus 5., hétfő

Fogadok azt hitted, meghaltam...


Nem vagyok teljesen biztos, hogy mit mond az elmúlt másfél hónapról, hogy az előző tényleges blog poszt egy nappal az ÓCEÁN AZ ÚT VÉGÉN publikációja előtt volt, június 17-én. Nagyjából azt mondhatja, hogy amikor volt egy kis szabad időm, túl fáradt voltam.

Szóval röviden összefoglalom, mi történt.

Kiadták az ÓCEÁN AZ ÚT VÉGÉNT. Angliában második helyen állt (Dan Brown által megverve), és első helyen az USA-ban.  Mindkét országban a bestseller listákon van már hat hete. (Azt hiszem, most már hetedik az USA-ban.)

A visszajelzések fantasztikusak. Az egyik különösen boldoggá tett, amit a New York Timesban van.

"A gyermekkori emlékeket néha elfedi és betakarja mindaz, ami később rárakódik, ahogy egy felnőtt zsúfolt szekrénye alján az elfeledett gyerekkori játékokat," Neil Gaiman megírja a kecses és sötét álmait ebben a regényben, az Óceán az út végénben. "de sohasem vesznek el végleg." Ma már gyenge árnyéknak tűnik az, akik valaha voltunk, de Gaiman segít emlékezni a csodára és a terrorra és az erőtlenségre, ami uralt bennünket gyerekként. (...) Gaiman különösen tökéletesen irányít el minket a könyörtelenség, a bizonytalan álombirodalom gyermekkori világában. Van egy pillanat, a regény vége felé, mikor a narrátor leenged a kacsaúsztatóba (vagy az óceánba, ahogyan Hampstocks hívja) és a gondolatai elolvadnak és elér egyfajta természetfeletti megértést. "Láttam a világot, amiben születésem óta jártam, és láttam, milyen törékeny, láttam, hogy az ismert valóság csak egy vékony hab egy nagy, sötét születésnapi tortán, amiben lárvák és lidércek vonaglanak, meg éhség. "
Ami megismételte azt a tapasztalatot, amit mindig érzek Gaiman könyveinek olvasása közben. Az elméje egy sötét, mérhetetlen óceán, és akármikor elmerülök benne, ez a világ elhalványul, és átalakul egy sokkal szörnyűbb és szebb, amibe én örömmel belefulladok.

És A.S. Byatt ajánlója a the Guardianben van (!) és, nos, igazából százféle ajánló van és mostanra elvesztem a linkek között. De az embereknek, mindenhol tetszett.

Rengeteg interjút csináltak velem. Néhányban ugyanazt mondtam, és másokban mást említettem meg. Például itt van a Financial Times, ami gyorskérdéseket tett fel. /fordítása nemsokára elérhető az oldalon. D'alember/

Elmentem egy turnéra. Néha busszal utaztam, és néha nem. Nem tudtam sokat aludni, és dedikáltam sokezer könyvet sokezer megdöbbentően aranyos és türelmes embernek.


(A fotót a felbecsülhetetlen Cat Mihos készítette.)


Portland után Seattle-be mentem, és volt egy varázslatos szünetem, amikor a legokosabb 18 írót tanítottam, akikkel valaha találkoztam, hogy hogyan.... nos nem vagyok biztos benne, hogy megtanítottam őket a "hogyanra", igazából. Inkább én tanultam tőlük. De ők diákok voltak a Clarion Westen: megörököltem őket Elizabeth Handtől, és továbbpasszoltam Joe Hillnek, és arra gondoltam, egy remek jövő áll előttük. (Több mint 700 író jelentkezett a 18 helyre.)

Néhányat közülük (és engem) meg tudtok nézni, ha a linkre kattintotok, aztán menj jobbra a legszélső oszlop harmadik sorába: http://www.theguardian.com/lifeandstyle/interactive/2013/aug/03/selfies-celebrity-instagram-twitter-photography

Aztán vissza az útra. Megint egy kisebb folttá vált, ugyanis egy repülő tragikusan ütközött landolás közben San Fransiscoban, ami minden gépet összezavart, lezárták a leszállópályákat és úgy értem nem érte oda másnap Ann Arborba csak a dedikálás után két órával, ami azt jelentette, hogy elkezdhettem, és mindenki nagyon kedves volt...

A csomagom elveszett és 4 napig követett az államokon keresztül.

A turné vége Lexingtonban volt, amikor  John Scalzi bemutatott és kérdeztek, miközben egy rock banda hangosan játszott mellettünk: Nézzétek, itt vagyok én egy Cyberman maszkban a kulisszák mögött John Scalzival. És aztán illő véget ért Cambridge-ben, két nappal ezután. És aztán még később véget ért a Comic-Conon San Diegoban. 

Egyébként a Comic-Conon már valóban NAGYON fáradt voltam.

Az Entertainment Weekly készített egy fotót rólam itt. Így néztem ki: 


Bemutattam Eisnerst, félve attól, hogy a társ-műsorvezető, Jonathan Ross megcsókolgat (mint ahogy nyomon követhetitek a 2007-es pillanatokban is) (Mr Ross helyette John Barrowmant csókolta meg), noha felkészültem arra, hogy helyette Chip Kiddet csókolja meg, amikor feljött begyűjteni a Chris Ware végső Eisner díját. Voltam egy jó Sandman panelon Sam Keith-szel, J. H.-val, III. Williams-szel, Dave McKeannel, Todd Kleinnel és Shelly Bonddal. Jack Kirby és Will Eisner paneljain is voltam, és volt egy rivaldafény panel, ahol meginterjúvolt (és meglepően és elképesztően) Jonathan Ross.


Hazamentem.A feleségem lejött a turnéról. Felvettem a reptéren egy kézi aláírással.

A Newport Folk Fesztiválra mentünk. Egy freskót festettünk egy születendő baba falára.



Mind a kettőnknek kicsit többet kell bepótolnia.

Tegnap megint elkezdtem írni.

Ma Kanadába repülök egy újabb része miatt a turnénak. Toronto, Montreal, Vancouver. Attól tartok, már minden jegy elkelt.

Következő héten Hollandiába megyek dedikálni Rotterdamba és Utrechtbe, ott leszel a Lowlands Fesztiválon szombat délután 17:30-kor. Aztán a második körben Anglia, és ott az Edinburgh-i Könyvfesztivál. Az Edinburgh-i Könyvfesztiválra már elfogytak a jegyek...

Ha Észak-Angliában jártok, és szabadok vagytok aug. 18-án, este, gyertek el Portsmaouth-ba és nézzetek meg az EGY ESTE NEIL GAIMANNELben és a könyvdedikáláson a Guild Hallban. Aznap délután egy névadó ünnepség lesz, a Canoe Lake melletti kis út neve "Óceán az út végén" sétány lesz. Az Atlanti óceánba visz --- vagy végül is az angol Csatornába... (Részletek itt). Ha azt hiszitek, el vagyok ragadtatva ettől, jól gondoljátok, de egy csomó elragadtatás hozzájárul a Portsmotuh-i Rokonoknak, Akik Mind Elköltöztek Egy Egzotikus Helyre Mint Például Harlow visszajönnek erre a napra, hogy megnézzék, ahogy ragyogok az elégedettségtől a sétány-névadáson, és hogy elmondják, hogy a nagyszüleim büszkék lennének rám. 

Érthetetlen, kétségtelen, de mégiscsak büszke.