Azt mondják Isten vigyáz az írókra és bolondokra…

Délre vezettem. A Sarki Örvény (sarkköri szélörvény, ami nagyon hideg levegőt hoz. Lettie) enyhült és kezdett melegebb lenni. Betettem a Pixies-től a Dolittle-t és Hal Willner-től a Son of Rogues Gallery-t, (tengerész dalok, kalóz balladák különböző előadóktól. Lettie) amitől utána tengerész balladák jártak a fejemben és hadiflották meg ilyesmik után sóvárogtam. Úgyhogy az Audible-ről letöltöttem az Aubrey-Maturin Krónikákat (a tengeren játszódó történelmi regények. Lettie), amit Simon Vance olvas fel.

 

Ma reggel Dél Karolinában, a másik asztalnál ülő férfi azt mondta: „Nos, ez volt a tél. Mind a két nap.” Az út eseménytelen volt… majdnem eseménytelen…

 

Az út legfurcsább és legrémisztőbb része az utolsó öt perc volt: az utolsó mérföld, ahhoz a házhoz vezető út, ahova beköltözni készülök, árvízben állt.

 

De az ezt megelőző 48 óra nagy részét végig vezettem. Aztán megálltam, és vettem kaját. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne menjek tovább. Nem kezdtem el azon gondolkodni, mi történik akkor, ha elakadsz az árvízben, vagy azon, hogy a Mini nem túl magas autó. És nem gondoltam arra se, hogy át kell gázolnom a vízen, ha a Mini leáll.

 

Szóval mentem tovább, és mire rájöttem, hogy mekkora hiba volt - mert néhol a víz már több mint egy láb magas volt - már túl késő volt.

 

Így visszanézve azt gondolom, hogy csak egy idióta vezetne egy túlterhelt Mini-t egy mérföldön keresztül, az elárasztott úton, abban a halvány hitben, hogy előbb utóbb jobb lesz a helyzet.

 

És csak egy nagyon szerencsés idiótának sikerülhet baleset nélkül megúsznia az autózást az elárasztott úton, egészen a házig.

 

És sikerült. Szerencsés idióta.

 

A ház, ahova költözöm (boldog vagyok, hogy ezt mondhatom) viszonylag magasan van a földtől. Az autó, a házba vezető lépcső aljánál áll, és remélem, hogy még holnap reggel is ott lesz, és nem úszik el.

 

Úgy terveztem, hogy holnap reggel majd elmegyek futni. Lehet, hogy helyette úszni fogok. Majd kiderül. 

 

 ...

 

Tetszett ez a történet az ausztráliai tudósokról, akik elnézést kérnek, amiért nem töltenek több idő a sárkányok kutatásával. Talán nektek is tetszik. Itt van a blogjuk:  http://csironewsblog.com/2014/01/06/accelerating-our-dragon-rd-program/

 

És örömmel hallottam, hogy a Time Out öt csillagot adott Amanda koncertjére. Egyelőre még nem hiányzik Amanda, de hamarosan fog.